Szabó Imre: „Fegyelmezett, szorgalmas társaságot ismertem meg”

A DSI Debrecen legkisebb korosztálya a tizenkét évesekből álló foci palánta alakulat. Ilyen önfeledten örülni egy-egy találatnak, komoran, könnyek között ülni kudarc után senki nem tud. Belőlük lehetnek Debrecenben az új Baráthok, Bódik, netán Dzsudzsákok. De az sem baj, ha mindössze egészséges fiatal, majd felnőtt válik belőlük. Ezért tesz meg mindent a srácokon kívül edzőjük, pedagógusuk, bizalmasuk: Szabó Imre is.

A minap éppen Bende Tibor, az U17 edzője említette meg az ön nevét, és köszönte meg, milyen nagyszerű csapatot adott át neki nyáron. Most is hasonló lesz a helyzet néhány év múlva?

A legkisebbeket vettem át fél éve. Akkor nagyon kevesen voltunk, aztán hamar elterjedt, jó nálunk focizni. Jöttek is a gyerekek, meg én is ide csábítottam néhány lurkót.

És hogyan lett ebből győztes gárda?

Nem azonnal. A fiúk nagyon eltérő fizikai és technikai szinten álltak. Eddig kereszt pályán űzték a labdát, hirtelen át kellett állítani magukat nagyobb területre, háromnegyed méretű pályára. Ez egyik pillanatról a másikra óriási megterhelés, és nemcsak fizikailag. A legnehezebb a távolság megszokása volt.

Számított ebben az esetben a csapat építésében az idő?

Gyorsan kellett átformálni a szemléletüket, de nem volt gond. Egy nagyon fegyelmezett, szorgalmas társaságot ismertem meg, azonnal partnernek tekintettük egymást. Ebben a szülőknek is csak hálával tartozom. Éppen ezért nem szeretnék külön kiemelni senkit sem. Igazi közösség alakult a pályán és azon kívül is. Amire külön büszke vagyok: a srácok nagyon szeretik és tisztelik egymást, összeszoktak, támogatják a másikat, óriási mentális fejlődésen mentek keresztül.

A második, hamarosan kezdődő alapozást már ennek a szemléletnek birtokában kezdik?

Természetesen. Lehet, hogy az elején, januárban megterhelő lesz, de folytatni kívánjuk az építkezést. A korosztály miatt nincs tabella, ez a csapatok közötti rivalizálás alapfoka. Egyelőre. A képzeletbeli tabellán mégis most ezüstérmesek vagyunk. Hat győzelmünk van, kétszer játszottunk döntetlent és összesen két csapat volt jobb nálunk. Eddig! A tavasztól azt várom, hogy a gyerekek hasonló ütemben fejlődjenek, és akkor békés, boldog lesz az új esztendő nekünk, nekik és a szülőknek is.