Sok sikert Pocska!
2015. 09. 22. (kedd) 10.00
Triatlon 2015-09-22Triatlon
Több mint egy évtized után elköszönt a Debreceni Sportcentrum-Sportiskola triatlon szakosztályától a sokszoros felnőtt magyar bajnok Pocsai Balázs, aki befejezi aktív sportolói pályafutását, de nem szakad el szeretett sportágától, Gödöllőn már edzőként folytatja. Pocska nagy kihívás előtt áll, többek között erről is beszélgettünk.
- Tavaly nyáron még arról szóltak a hírek, hogy a DSC-SI triatlonosa Pocsai Balázs aranyérmes lett a felnőtt magyar bajnokságon, most pedig befejezed és elköltözöl. Miért? - 2014-ben még nagy terveim voltak a triatlonnal kapcsolatban, de sajnos van egy elég makacs achilles fájdalmam, ami meggátol abban, hogy folytassam az élsportot, ezért úgy döntöttem, hogy 32 évesen befejezem, és edzőként folytatom Gödöllőn, ott fogok remélhetőleg egy új egyesületet fellendíteni.
- Most abban a helyzetben vagy, hogy az egyik szemed sír, a másik pedig nevet? - Ez abszolút így van, kettős érzések vannak bennem, rossz itt hagyni Debrecent, ahová sok szép emlék és barátság köt. Másrészről viszont örülök, mert hazaköltözöm oda, ahol felnőttem, és a gyerekkori barátok is nagyon várnak már.
- Az edzősködésre tudatosan készültél? - Belekóstoltam már a szakmába, de eddig az élsport határozta meg inkább a mindennapjaimat, most ez a tendencia megfordul, egy kicsit azért fogok edzegetni, de főleg a gyerekekkel dolgozok majd, úgyhogy szerintem nagyon izgalmas időszak elé nézek. Korábban már megszereztem az úszó edzői papírt, és mivel olyan kiváló szakemberekkel dolgozhattam a 22 év alatt, mint Verrasztó Gabi néni, vagy Pap Zsolt, remélem, a megszerzett tudást át tudom majd adni.
- A triatlonos mit akaszt a szögre pályafutása végén? - Szerintem egy igazi triatlonos semmit, nagyon szeretem ezt a sportágat, ezért továbbra is járok majd biciklizni és futni, nyilván nem olyan intenzitással, mint az elmúlt években.
- Hivatalosan is elköszöntek Tőled a munkatársak, és kaptál ajándékot is. Nosztalgiáztatok? - Több szép könyvet kaptam a Sportcentrumtól, és beszélgettünk egy jót a munkatársaimmal, valamint a tanítványaimat meghívtam egy vacsorára, amelyet én készítettem, szerencsére mindenki túlélte. Úgy érzem maximálisan sikerült beilleszkednem a csapatba, a gyerekek és a kollégák nagyon fognak hiányozni, akárcsak maga a város. Igen, nosztalgiáztunk egy kicsit, sajnos mostmár csak az emlékeimből élek, az U-23-as Eb harmadik, és vb 10. helyezésemre mindig szívesen gondolok vissza.
- Gödöllőn milyen körülmények várnak? - Jelen pillanatban rosszabb körülmények között kezdem meg a munkát, mint Debrecenben, de ígéret van rá, hogy épülni fog egy versenyuszoda, benne egy 50 méteres medencével, és ha ez megvalósul, akkor szerintem egy nagyon jó kis egyesületet tudunk összehozni.
- Meghatároztad már azokat a célokat, amiket edzőként el szeretnél érni? - Rövid távú célok vannak, teljesen a nulláról kell egy új egyesületet felépíteni, gyerekek toborzásával kezdünk, és természetesen a versenysport a fő cél, azt gondolom, hogy nem gyerekkorban, hanem felnőtt fejjel kell a nagy eredményeket elérni, szóval ez egy hosszú folyamat lesz.
- 10 év múlva beszélhetünk majd arról, hogy a debreceni és a gödöllői triatlonosok között dől el a magyar bajnoki cím sorsa? - Én nagyon bízom benne, de remélem, hogy addigra már mi leszünk előnyben.
- Ehhez biztos lesz a cívisvárosiaknak is egy-két szava, köszönjük, és sok sikert!