„Három év múlva megmondom, megérte-e!”

2014. 05. 15. (csütörtök) 10.00

Pocsai Balázs újra a „fedélzeten” Mintegy másfél év kihagyás és fél számmal kisebb lábméret után a hétvégén újra nemzetközi versenyen áll rajthoz a Debreceni Sportcentrum - Sportiskola kiváló triatlonistája, Pocsai Balázs. Többszörös felnőtt magyar bajnok, U-23-as Eb bronzérmes és Világkupa nyolcadik versenyzőnk Pozsonyban, egy Európa Kupa viadalon húz újra versenyszerelést, miután rendbe jött hosszasan elhúzódott saroksérülése.
 Triatlon     Triatlon

Pocsai Balázs újra a „fedélzeten”

Mintegy másfél év kihagyás és fél számmal kisebb lábméret után a hétvégén újra nemzetközi versenyen áll rajthoz a Debreceni Sportcentrum - Sportiskola kiváló triatlonistája, Pocsai Balázs. Többszörös felnőtt magyar bajnok, U-23-as Eb bronzérmes és Világkupa nyolcadik versenyzőnk Pozsonyban, egy Európa Kupa viadalon húz újra versenyszerelést, miután rendbe jött hosszasan elhúzódott saroksérülése.

Az „első verseny” előtt láthatóan (és érthetően) izgatott Pocsai Balázzsal sérülésről, lelki küzdelemről és újrakezdésről is beszélgettünk.

Emlékszel arra, hogy mikor versenyeztél utoljára? „Hogyne. Az utolsó nagyobb verseny a világkupa volt Tiszaújvárosban még 2012 augusztusában. Aztán szeptemberben még voltam francia GP-n, de igazából már a tiszaújvárosi Világkupán is úgy indultam, hogy egy hete nem futottam, mert fájt a lábam.”

Mi is volt a baj pontosan? „Ezt igazából sosem határozták meg pontosan, de valószínűleg csonthártyagyulladásból alakult ki egy csontkinövés a bal achillesemnél, amit végül két műtéttel tudtak csak helyrehozni. Az első 2013 augusztusában a második pedig 2013 novemberében volt. A bal sarkam csontjából véstek le egy jókora darabot. Emlékszem, a doki megjelent egy vésővel meg egy kalapáccsal. Na, akkor azt gondoltam, hogy inkább az altatást kellett volna választanom. Azóta alig tudok magamnak cipőt venni, mert addig egy szám különbség volt a két lábam között, most viszont már másfél van. Ez azért cipővásárlás szempontjából elég sok. Egyébként nagyon hálás vagyok Dr. Erdélyi Gábornak, aki egy tatai magánklinikán végezte el a műtétet, nagyon kedves és segítőkész volt, és azóta is ellát orvosi tanácsaival.”

Tudtál mozogni ezalatt a másfél év alatt? „Csak az úszást tudtam teljes erőbedobással csinálni. A kerékpárt lazán, a futást pedig szinte egyáltalán nem. Közben vagy négyszer-ötször újrakezdtem úgymond. Edzettem rendesen két hétig, aztán megint nem volt rendben a lábam, újabb leállás következett.”

Másfél év kihagyás azt hiszem, nagyon sok idő egy sportoló életében. Mi tartotta benned a lelket? „Lelkileg is nehéz időszak volt többször újrakezdeni, aztán újra és újra rájönni, hogy mégsem gyógyultam meg. Igazából talán magam sem tudom, hogy mi tartotta bennem a lelket. Szerintem minden normális ember rég feladta volna. Az egyik nagyon nagy segítségem Orendi Misi bácsi volt, akivel nagyon sokat beszélgettem. Ő bízott bennem. Amikor lesérültem, nagyon jól ment a versenyzés, és úgy voltunk vele, hogy ha ezt túlélem, akkor visszajuthatok arra a szintre, mint a sérülés előtt és akár olimpiára is kijuthatok. Attól függetlenül, hogy le voltam sérülve - még a két műtét előtt- tavaly áprilisban szerződést kaptam. Szóval éreztem a bizalmat a Sportcentrum felől, ami nagyon sokat segített. A másik részről francia csapatom, a TCSQY támogatott. Mióta ott vagyok, nagyon profiként kezelnek. 2013-ra mintegy négymillió forint értékű felszerelést kaptam tőlük, ugyanúgy, mint a többi versenyzőjük, pedig egyetlen megmérettetésen sem indultam. Idén is bizonyították már, hogy számítanak rám, hisz’ jövő héten velük megyek csapatversenyre, amellett, hogy nagyon komoly válogatási rendszer volt, és én versenyen sem tudtam bizonyítani. Csak edzőtáborban voltam. Sokat segített még a debreceni Flavon cég, amelyik szintén töretlenül támogatja a felkészülésemet. Visszatérve a lelki dolgokra, én azért megtörtem, amikor ötödjére sérültem újra. Nagyon rossz érzés az, amikor az ember azt hiszi, hogy végre elkezdheti, aztán mégsem. És én ezt sokszor eljátszottam. Inkább tanácstalanság volt bennem- várjak türelemmel vagy lépjek más irányba. Állandó választások kötött voltam, hogy tartsak ki, vagy kezdjek el normális életet élni.”

Ilyen hosszú idő után hogyan hoztad magad fizikailag újra formába? „A futás nagyon kemény volt. Mindenki mondta, hogy figyeljek oda a fokozatosságra. Most januárban kimentem a francia csapatomhoz egy edzőtáborba. Négy hétig voltam kinn és az első két hétben az életemért küzdöttem. Plusz kilók is voltak rajtam, de azt mondom, hogy fejben elég jól bírtam. Azt érzem még most is, hogy a futásom nem olyan jó, mint a sérülés előtt, de szépen haladok afelé. Szóval nem sokat gondolkodtam a fokozatosságon, hanem szinte belecsaptam a közepébe.”

Most már nem fáj semmi edzés közben? „Ha azt mondanám, hogy nem, az hazugság lenne. Mondjuk azt, hogy tudok vele edzeni. Azt hiszem, olyan már sosem lesz, mint régen.”

Végül is, maradtál a sport mellett. Megérte? „Majd három év múlva megmondom, hogy megérte-e. Igazából örülök, hogy még mindig csinálom. Nekem egyetlen egy célom van most már, az pedig az olimpia. Ha nyerek egy ob-t, azzal igazából nem fogom már többnek érezni magam. Csakis az olimpiai kijutás érdekel.”

Ennyi szünet után milyen érzésekkel vágsz neki a hétvégi, pozsonyi Európa Kupának? „Régen nem voltam annyira izgulós, de azért ez a majd két év megtette a hatását. Most egy kicsit félek.”

A versenytől vagy inkább az ”újrasérüléstől”? „Mondhatnám, hogy a futástól, de ez sem lenne teljesen igaz. Igazából az egésztől. Attól, hogy hogyan fogok kijönni a vízből, hogy a biciklit mennyire fogom bírni és végül a legnagyobb kérdés a futás. Ez most egy sprintverseny lesz, ami 750 m úszásból, 20 km kerékpározásból és 5 km futásból áll. És persze, bennem van az, hogy újra megsérülhetek, de talán ez mindig ott lebeg minden sportoló szeme előtt. Emellett elég sokat teszek azért, hogy ez ne történjen meg. Gyógytornász által összeállított, speciális erősítő, nyújtó gyakorlatokat végzek. Például rendszeresen gurítok a talpammal egy furcsa, szivacsos hengert és próbálok többet futni erdőben, hogy elkerüljem a sérülésveszélyes dolgokat.”

Milyen mezőny vár rád Pozsonyban? „Annyira nem lesz könnyű a mezőny. Ott lesz például a szlovák olimpikon, Varga Richard, aki nagyon jól úszik, vagy a magyarok közül Rendes Csaba és a bajai Faldum Gábor. Mellettük pedig vannak fiatalok, akik azért a sprinttávon tudnak meglepetést okozni. A vetélytársaknak annyi előnyük is van, hogy ők már idén is versenyeztek párszor, nekem pedig ez lesz az első megmérettetésem. Ez nekem most egy jó felmérő lesz, meg kell néznünk, hogy hol tartok. Csütörtökön indulok, pénteken van az úgynevezett ’briefing’, szombaton bejárom a pályát és vasárnap lesz a verseny. Ismerem egyébként a környéket, a futás például egy nagyon szép tó körül van. ”

Pocsai Balázsnak a másfél év kihagyás után tehát gyakorlatilag a nulláról kell felküzdenie magát a világranglista előkelőbb helyeire, ami alapján ugye Világkupára, olimpiai kvalifikációs versenyekre mehet. A világranglistához már a hétvégi verseny is ad pontot, tehát jó (újra)kezdés lehet. Az olimpiai kvalifikáció egyébként idén tavasszal elkezdődött, a triatlonistáknak két év alatt 14 versenyük van arra, hogy beverekedjék magukat az ötkarikás mezőnybe. Nagyon szurkolunk, Balázs!

(fotók: www.triathlon-sqy.fr, facebook)

Pénzes-Kemecsei Zsuzsa

   

 



Cikk nyomtatása